Főoldal » Cikkek » Cikkeim

RADIESZTÉZIA


A radiesztézia a tárgyak által kibocsátott sugárzások érzékelésének tudománya, annak megismerése, tulajdonságaik felhasználása. Ez is, mint sok más egyéb területe életünknek, rejtélyekkel teli, bár létjogosultsága vitathatatlan, igaz a gyakorlat messze megelőzte az elméletet. Az evvel foglalkozó radiesztétának számos rendkívül egyszerű műszer áll a rendelkezésére e sugárzások kimutatására, ám a legfontosabb tényező mégis, maga az ember. Az emberi test érzékenyen reagál a mágnesesség legkisebb változásaira is. Némelyeknek különleges képesség adatott meg már születésükkor, mellyel rengeteg gyakorlással képesek felfogni a körülöttünk lévő tárgyak és a Föld kisugárzásait. Hiszen a földgolyó is szüntelenül különböző intenzitású elektromágneses hullámokat bocsát ki, néhány közülük igen káros az élő szervezetre. Ilyenek a geopatikus sugarak, melyek a Föld belsejéből törnek elő és terjednek láthatatlanul. Minden embernek eltérő a mentális, valamint pszichikai beállítottsága, ami segíthet, de gátolhatja is egyben. A legjobban az állatok viselkedésén érzékelhetjük a káros, illetve jótékony sugárzások jelenlétét környezetünkben. Háziállataink furcsa, olykor megmagyarázhatatlan, irracionális cselekedetei jól szemléltetik fogékonyságukat. A kutyák a pozitív sugárzású helyet kedvelik, a macskák viszont a vízerek fölötti, tehát káros sugárzásban pihennek. Ez a növényekre is hatással van, növekedésükre, termésükre. A villámok előszeretettel csapnak be magányos fákba. Miután ezek a fák, főként dió, tölgy, fenyő, fűz, szeretnek vízerek metszéspontjaiban élni, a villámok is ezen sugarak kereszteződésébe vágnak bele, így törvényszerű a villám és a fa sűrű találkozása. 

Az alábbi rövid ismertető pusztán érdeklődés felkeltő, korántsem tudományos vagy éppenséggel áltudományos magyarázat szeretne lenni. Nem az a célja, hogy megfejtse a lehetetlent, csupán a tények objektív közzététele, amelyek a saját és ismerőseim által évek óta tesztelt gyakorlati tapasztalatokon alapul. A radiesztéziában sok lehetőség rejlik, hiszen nincs kihasználva ezen adottságokat birtokló személyek tudása, jártassága. 
A radiesztézia fő eleme az érzékelés. Célja kútfúrásra alkalmas hely kijelölése, káros vízerek felfedezése és sugárzásmentesítése akár a lakásunkban is, föld alatti ásvány lelőhelyek feltárása, ipari felmérések, stb. Ezeket roppant egyszerű kézi eszközök segítségével végezhetjük, amennyiben rendelkezünk némi radiesztétikus érzékenységgel. 
A legegyszerűbben, és legkönnyebben használható eszköz több ember számára, a rezonátor. Ez egy darab vékony fémvezeték egyharmad részénél meghajlítva. Lehet acélból, rézből, a leginkább hozzáférhető egy lecsupaszított hegesztőpálca. Az anyag és hossz sem túl kényes. Alkalmazhatunk két pálcát egyszerre, egyet a bal a másikat pedig a jobb kezünkben tartva. A rövidebbik részét tartjuk a kezünkben, lazán és mozdulatlanul, hogy majd akadálytalanul mozoghasson a felszínnel párhuzamosan. A rezonátor lassú előre haladásunkkor minden föld alatti rendellenességet és objektumot (vízerek, közművezetékek, érclelőhelyek, fémtárgyak) oly módon jelez a részünkre, hogy valamely irányba elfordul kezünkben. Amikor az ingerövezetet megközelítjük, pálcáink lassan elfordulnak, majd amint a lábunkkal pontosan a tárgy vagy sugárzó anyag fölé érünk, azok keresztezik egymást. Ha megjelöljük ezt a helyet a felszínen, majd sűrűn ismételjük ezt egyre távolabb onnan, a kijelölt pontokat összekötve, megkapjuk a föld alatti tárgy képét a talajon. Bő tapasztalattal a birtokunkban akár száz méteres távolságot is gyorsan behatárolhatunk úgy, hogy az egyéb zavaró források, más vezetékek, vízerek kiküszöbölhetők. 

Az ipari munkáknál a felszín alatt található műanyag, fém, azbeszt egyéb anyagú közművezetékek meghatározásában óriási segítséget nyújt a rezonátor, az elektronikus mérőműszerekkel kombinálva. 
Bármilyen méretű és anyagú, élő vagy holt csővezeték feltérképezhető mélységhatárok nélkül. 
Radiesztétikus érzékenységünket felmérhetjük egy nagyjából ismert elektromos vezeték kutatásánál: két közvilágítási oszlop nyilvánvalóan összeköttetésben van a föld alatt, az éjszakai világítás végett. Ilyenkor egyetlen rezonátorral elindulunk az egyik oszloptól a másik irányába, ahol a pálcánk elhajlik a kezünkben a testünk felé, ott húzódik a keresett kábel. Így könnyen végigmehetünk felette, eszközünk a legapróbb kábelkanyarulatot is indikálja számunkra. 
Természetesen a vezetéket keresztező idegen közművezetékek helytelen irányba terelhetik az embert, ám kellő tapasztalattal megoldható ez a probléma. Meghibásodást és kábelszakadás helyét szintén megállapíthatunk a műszerünkkel. 
Kezdő radiesztétát eleinte gyakran feszélyezi mások jelenléte, így az eredmény meglehetősen kétséges, azonban az első sikerélmény hatására az önbizalom is helyrebillen. 
Számos megfigyelésre és mérésre alapozva a Föld belsejében található vízerek sugárzása 2Hz körüli hosszúhullám, mely a deltahullám tartományába esik. Ez az infrahullám a mélyen alvó ember agyműködésében is mérhető. Dr. Henrich fizikus a harmincas években e sugárzásról megállapította, hogy káros az élő szervezetre, állatoknál rákot idéz elő csakúgy, mint a 8-13Hz közti alfahullámok, ami viszont a nyugodt, relaxált ember agyhullámainak ismérve, és különféle technikákkal kívánjuk elérni, például az agykontroll esetében. Mindenesetre ellentmondásos. 
Dr. E. Hartmann félévszázados mérései szerint e káros sugárzás hálószerűen fedi be bolygónkat. A 1-3 méteres rácsszerkezet kereszteződései a legveszélyesebbek az egészségünkre. 

A rezonátoron kívül a radiesztéta jelzőeszköze még a vessző valamint az inga is. A kétkezes vessző a legősibb szerszáma az emberiségnek, hisz ókori falfestményeken is felfedezhető használat közben. A vessző, mint indikátor általában egy ipszilon alakú tárgy, melynek két szárát kezeinkbe fogjuk, és a vizsgált területen vízszintes helyzetben tartjuk, amely mindaddig így is marad, amíg egy sugárzónába nem kerülünk, ahol a vesszőnk kilengve jelez. Ez a reakció addig tart, míg ki nem lépünk a sugárzónából. A vessző származhat fiatal fák hajtásairól, de fémdrótból vagy műanyagból is készülhet. 30-40 cm lehet a hossza. Az aranykeresés legolcsóbb eszköze. 


Az inga kb. 20 cm hosszú, vékony cérnaszálon, esetleg könnyű láncon lógó 10-40 gramm súlyú bármilyen tárgy lehet, akár üveggolyó, akár fa, akár függőón. A függeszték hossza az ember saját hullámhosszától függ. Ellazult állapotban az ingát kicsit kilendítjük egy irányba, majd felteszünk egy eldöntendő kérdést magunknak, melyre az inga hamar válaszolni fog lassú, körkörös mozgást végezve. Ha jobbra forog az inga, úgy a válasz igen, ha balra, úgy a válasz nemleges. Ezeket mindenkinek saját magának kell kitapasztalnia. Az inga felveszi az alatta lévő tárgy, objektum sugárzását és kileng. Gondolataink befolyásolják a mozgását, nem holmi spiritiszta mágia. Mindig az ember az érzékelő, az inga, vessző csupán az indikátor, melynek működése a radiesztéta érzékenységétől függ, ahol az ember az antenna szerepét tölti be. 
Részletesebb információk olvashatók C. Spychalski: A varázsvessző tudománya című munkájából, valamint Gánti T.: Eltűnt szigetek című könyvének egyik fejezetéből. 
A világ számos rejtélye megfejtésre vár, milliós beruházásokkal sem jutunk előre, miközben a csodálatos emberi elme, adottság, a misztikusnak tetsző képességek nincsenek kellően kihasználva. 
Ma még nincs olyan műszerünk, amely igazán mérni tudná a káros földi és kozmikus sugárzásokat. 
Ismert az un. Nagy Piramis-effektus, mikor is a Gizai piramis arányosan lekicsinyített modelljében különös dolgok történnek. Ha középen, alulról egyharmad távolságra egy használt borotvapengét helyezünk egy kis állványra, pár nap alatt újra használhatóvá válik. Az élő szervezet, úgymint víz, hús, zöldségek napokig nem romlanak meg itt, tehát a sejtekre igen előnyösen hat, nagyon lassan bomlik. 
Piramismodell műanyagból, fából, papírból is készülhet. A legjobb, ha emberléptékű gúlát építünk, így benne garantált a sugárzásmentes környezet. 
A valódi piramis mérethelyes modelljében a vízfolyás sugárzásmérő eszközünk (inga) határozott nemet jelez, az amúgy vizeres terület fölött is, így a Kheopsz-piramis önmaga is egy kiváló sugárzásmentesítő építmény. Hogy ez csak a véletlen műve lenne, avagy szándékos építés eredménye, az ma még meghaladja ismereteinket. Úgy tűnik a piramis energiát termel a Föld elektromágneses kisugárzása révén, ahol összegyűlnek a pozitív töltések szintúgy, mint más, bizonyos értelemben zárt területeken, mint egy nagy templom kupolája alatt, vagy egy terebélyes lombkoronájú tölgy, fűz, diófa árnyékában. Nem véletlen, hogy ezeken a helyeken általában kellemesen érezzük magunkat, mit sem sejtve az okáról. 
Stonehenge, a gyógyító hely kőkörei szintén összefüggésbe hozhatók a Föld mágneses sugárzásával. 
A bolygót körülvevő sugárzási hálórendszerben léteznek pozitív és káros energiájú csomópontok. Ilyen pozitív pontokba épültek ezek a kőkörök csakúgy, mint az egyiptomi piramisok, valamint rengeteg szenthely a világon. 
A rejtélyek övezte gabonakörökben a radiesztéta eszköze a pálca vagy vessző szinte megbolondulva kering összevissza, mintha a Föld mágneses erejét csapdába zárta volna a ledőlt gabona, benne energiaörvényt gerjesztve. 
Az UFO kutatás irodalmában számtalan esetben szerepelnek nagy energiamezők, látványos fények, hangtalan repülőszerkezetek, ismeretlen energiaforrások. Ezek szintén az elektromossággal függnek össze, akárcsak a titokzatos Bermuda-háromszög, ahol az eltűnt hajók és repülők mindegyike rejtélyes elektromos, illetve mágneses problémával küszködött, mielőtt végleg odavesztek volna. Sokan a tengerből hirtelen kisugárzó mágneses viharokat okolják ezekért. 
A perui Nazca-vonalak talányának kibogozásában is hasznos lehet a radiesztézia, hisz a többféle elmélet közül jó néhány kizárható lenne, közelebb jutva ezáltal a megoldáshoz. 

Mindezek arra engednek következtetni, hogy bolygónkon az eddig kevéssé ismert, és komolyan vett valamint fel nem térképezett elektromágneses, esetleg valami ismeretlen energia szerepe messze túlmutat az idáig feltételezetteken, mely akár gyökeresen megváltoztathatja életünket. A radiesztézia ebben a tengerben csupán egy cseppnyi, de mint tudjuk minden cseppért kár. 


Talajradar

A jelenleg a legmodernebb technológiájú kutatóeszköz a GEORADAR (GPR), mely segítségével könnyedén felkutathatók a föld alatt megbújó kábelek, vezetékek, csövek. Pontosan meghatározhatóak a fém, a műanyag, a beton és egyéb anyagú csövek. 
A talajradar elektromágneses impulzusokat bocsát ki, melyek a talajba hatolnak, majd onnan visszaverődnek a vevőantennához. 
A radar egy adó- és egy vevőantennából, és egy központi irányító egységből áll. Ez tartja a kapcsolatot a mérést vezérlő számítógéppel. 
Az adó a felszínen mozogva rövid idejű, meghatározott frekvenciájú elektromágneses hullámokkal pásztázza a láthatatlan föld mélyét. A hullámok a közművekről és különböző tárgyakról más-más módon verődnek vissza a vevőantennához. A kapott jeleket a vevőegység folyamatosan detektálja. Ezeket a jeleket aztán kiértékelve sokoldalúan felhasználhatjuk akár képalkotásra is.



Kategória: Cikkeim | Hozzáadta:: Miki (2012-11-27)
Megtekintések száma: 549 | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *: