ELEKTROMOS VEZETÉKEK FELMÉRÉSE, TÉRKÉPEZÉS



1. Föld alatti, takart kábelek kutatása

Alállomásokból, transzformátorokból, közvilágítási szekrényekből, egyéb elektromos helyiségekből induló vezetékek helymeghatározását több fajta módszer alkalmazásával végezhetjük, elektronikus vezetékkutató műszer segítségével: 

A; Feszültség alatt lévő kábelek esetén a vezeték indulási pontján illetve, ahol hozzáférési lehetőség adódik, egy indukciós fogót - ami egy szigetelt szétnyitható tekercs - helyezünk a kábelköpenyre, amelyet aztán rákapcsoljuk egy telepes vagy akár hálózatról üzemelő hangfrekvenciás szinuszos teljesítmény generátorra, ami az adó szerepét tölti be. Ez átkapcsolhatóan 1 kHz-es vagy 10 kHz-es frekvenciájú váltakozó áramot gerjeszt a kábelben és azt elektromágneses erőtérrel veszi körül. Ezt az erőteret érzékeli a megfelelő frekvenciára hangolt vevőkészülék keresőtekercse. Fajtájától függően az adón széles tartományban illeszthető impedanciája a leghatékonyabb működéshez. Ez a nagy teljesítményű jel végighalad a keresett vezeték teljes hosszán. Így könnyen azonosíthatók és szelektálhatóak lesznek az egymás melletti kábelek is, azok bezavarása valamint egymásra hatása nélkül. A kábelre, számunkra teljesen veszélytelenül ráadott jelet egy ferrit antennával ellátott kis hordozható vevőkészülékkel pontosan követhetjük a föld felszínén. A berendezés a fogadott jeleket hallhatóvá valamint láthatóvá alakítja, így fejhallgatóval illetve mutatós vagy kijelzős műszerrel detektálhatjuk azt. Ezenkívül a vezeték mélysége is egyszerűen megállapítható, ha a keresőantennát 45 fokkal elfordítjuk majd hasonlóan járunk el, mint kereséskor. 

Ha a vezetékhez nincs közvetlen hozzáférési lehetőség, akkor keretantennát alkalmazunk, ami egy, az adóhoz csatlakoztatott tekercstestből - általában kör vagy téglalap alakú - áll, amit a talajszinten a kábel fölé helyezve, rá megfelelő frekvenciájú váltakozó feszültséget kapcsolunk. Ez a talajban futó vezetéken mágneses erőteret hoz létre, amelyet akár több száz méter távolságból is teljes biztonsággal vehetünk kis készülékünkkel. Ezáltal precízen behatárolhatjuk a keresett kábelek helyét. Kizárólag feszültség alatti kábeleknél használhatjuk a vevő 50 Hz-es beállítását, amikor a keresőantenna tekercsével a kábel fölé érve, azonnal indikálhatjuk annak föld alatti helyét, saját erőtere segítségével. Ennek a módszernek előnye, hogy az adógenerátorra nincs szükség, viszont hátránya a szorosan egymás melletti vezetékek nem biztonságos megkülönböztetése. 
Impulzus, vagyis szaggatott jeladási üzemben az esetleges zavaró és hamis külső rezgéseket küszöbölhetjük ki. Egy a talajba szúrható fém földel? szonda használatával - ahol ez lehetséges - szintén kinyomozhatjuk a kérdéses vezetékek helyét. 

B; Feszültségmentes állapotú kábelek esetén - ilyen például a közvilágítás is - javasolható még a galvanikus csatolású felmérés. Ez abból áll, hogy a mérendő vezeték bármely két erére - az egyik lehet akár a köpeny is - egy vezetékpárt kapcsolunk, melynek másik végeit az adókészülék megfelelő csatlakozóiba dugjuk. Az eljárás innentől megegyezik az áram alatti kábelek kutatásának módszereivel. 
Takart közműcsatornák fedlapjait vagy egyéb fémszerelvényeket a műszerhez tartozó fémkereső segítségével határozhatjuk meg. Az adógenerátor kimenő teljesítménye aszerint változtatható, épp milyen távolságot kívánunk felmérni. A légvezetéki illetve közvilágítási oszlopokról leágazó majd a föld alatt továbbhaladó kábeleknél alkalmazható akár a keretantenna, akár az indukciós kábelfogó egyaránt. Mindkét esetben a hangfrekvenciás szinuszos jel vétele megegyezik a fentebb leírtakkal. 

2. Szabadvezetékek felmérése

A terepen való munka a nagy- illetve középfeszültségű, szekunder valamint közvilágítási hálózat légvezetéki részének részletes feltérképezéséből áll, oszloptól oszlopig jelölve a típusát, szigetelését a házi bekötéseket. Külön jelölésre kerülnek a körzet- és szakaszhatárok egyaránt. A vezetékhálózatok kódolását a transzformátor és közvilágítás szakaszonként végezzük el. Szintén felmérendők az oszlopok tulajdonságai valamint a lámpák jelenléte is. Nagy- és középfeszültség esetén pedig minden elektromos szerelvény a térképre kerül. 

3.Térképezés

Egységes közműjelkulcsot használunk a szakági helyszínrajzon. Az 1:500 méretarányú térképeken fel kell tüntetni a vezetékek geodéziai méreteit az alaptérkép tereptárgyaitól. A kódolásban helyet kap minden fontos információ: a vezetékek osztályozása, a kiindulópont, transzformátorszám, a kábel betűjele, átmérője, kábelkötések, a hálózati összefüggések stb. 1:4000 méretarányú térképeken egy nagyobb elektromos hálózat területi ellátottsága válik áttekinthetővé. 
Légvezetékek esetén pedig a rajzon fellelhető lesz a vezetékátmérő, kiindulási hely száma, betűjele, típusa, oszloptulajdonságok, szigetelések, fázisszámok valamint az összes műszaki adat. 
A teljes munkafolyamat a 3/1979 ÉVM. utasítás szerint készül. 


Részletesebb tájékoztatóért, egyéb közműfelmérési lehetőségekért forduljon hozzánk bizalommal!